Proverbs 14

A ki őszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt. ^a1Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek. ^b 2Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul. ^c 3Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága. 4Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag. ^d 5Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. ^e 6A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül. ^f 7A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van. ^g 8A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az. ^h 9A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak. ⁱ 10A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek. 11Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs. 12Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös! ^j A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az. ^k 13

A bölcsnek és bolondnak magaviselete

14A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő. 15Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul. ^l 16A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő. ^m 17Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás. 18Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat. ⁿ 19Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll. 20Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz. ^o 21Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű. ^p 22Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen. ^q 23A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az. ^r 24Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt. ^s 25Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz. ^t 26Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának. ^u 27A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az. ^v 28A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember. ^w 29A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot. ^x 30Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság. ^y 31Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig. ^z 32Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság. ^aa 33Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával. 34Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála. 35Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot. ^ab